Jegyzet a Stark históriák, a „Farkasháború” c. fejezetéből.

A Vasszülötték és a Tél királyai időtlen idők óta ölték egymást. A Starkok még nem egyesítették Északot, de az északi kisebb házak, akik a nyugati partokat uralták, hűséget fogadtak A Starkoknak és együtt kezdtek háborúba a bőrváltónak nevezett Gaven Greyjoy királlyal. A vasemberek most is a nyugati partokon és a Medve szigeten tanyáztak. A Gloverek, a Mormontok, a Fisherek és a Rydek is a Starkok oldalán harcoltak már. A nagyurak és seregeik Deresben, most egy térképasztal felé görnyedve tanácskoztak a királlyal.

-Jómagam és a többi lord az embereikkel együtt visszatérünk földjeinkre. Álruhákban járjuk az utakat és minden nagyúr a saját seregének segítségével támogatja a lázadást. Sikerülnie kell a tervnek, mert tudom ,hogy egyetlen Medve szigeti Mormont, se más északi nem tűr meg maga fölött egy madárszaros sziklákról jött királyt.-tartotta a beszédet Lord Mormont és tervét egyértelmű Igennel fogadták el.

-Elűzzük a Greyjoyokat. Rendben.-helyeselte Stark is.-de szerintetek néhány hold múlva nem térnek majd vissza partjainkhoz, hogy újból kezdjenek mindent.

-Állandóan őrizni kell a partokat és jelezni,ha megérkeznek-szólt Glover nagyúr is.

A tanácskozás megtörtént és jöhetett a terv kivitelezése. A nagyurak mind visszatértek, kilétüket titkolva megszálltak váraik fogadójában. Gavenhez másnap érkezett a hír, hogy gyarmatosítani kívánt területein lázadást próbálnak szítani. De mit is várt ugyan? Tudta, hogy az északi népek nem hajlanak meg csak úgy, bárki szava előtt. Erővel kell tehát rájuk bírni akaratát és kiterjeszteni feléjük hatalmát, hadd csatlakozzanak ők is a Vas-szigetek birodalmához. Hamarosan csapatok érkeztek Kövespartra, Patak-vidékre, Erdőmélyére és a Medve szigetre is. Mormont nagyúr tudott a csapatok partraszállásáról, ennek ellenére elment a piacra és ott felmászott s legmagasabb bódé tetejére, hogy mindenki jól lássa és hallhassa.

-Figyeljetek rám emberek! Előttetek áll a döntés! Nem volt még elég az elnyomásból? Ne tűrjétek tovább, hogy hazugságban éljetek. Ki a ti királyotok? Egy deresi Stark vagy ez a Gaven, aki még a saját szigetén sem igazi úr. És kik parancsoljanak nektek? Szabadon élnétek, vagy eltűritek, hogy egy koszos rablóbanda sanyargasson titeket. Verjétek le magatokról a rabigát!

-Jobb lesz,ha befogod a pofád bolond ember, vagy folytasd, ha meg akarod magad öletni.-szólt oda az egyik városlakó és legyintett.

-Hallgass az öregebbre rendbontó!-mondta az imént érkezett parancsnok.

-Most szépen velem jössz! Az uram szeretne veled elbeszélgetni.

Lord Mormont minden egyéb nélkül lemászott és a parancsnok elé állt. Hátravetette csuklyáját és távozásra szólította fel a Vasembereket.

-Lord Mormont vagyok, a Medve sziget igazi ura. A beszélgetésnek pedig itt van vége. Medvék harcoljatok.

Lord Mormont körül álló alakok is lekapták csuklyaiakat és kardot rántva az ellenségre törtek. Néhányuk pedig a parasztoknak osztogatott fegyvert.

A Parancsnok fel sem eszmélt, de máris egy szúrást érzett a torkába és összeesett a vérveszteségtől. Egyik embere egy kardot dobott felé. Mormont elkapta a markolatát és teljes erejéből levágott egy fejet, majd levágta a mögötte lévő ellenfelét is. Az utolsó életben maradt Vas-szigeteki már azt hitte, megmenekül, mikor egy lovas utolérte és leszúrta. A Medve szigetről senki sem tért vissza élve. A Kövespartokról és Erdőmélyéről is csak néhányan élték túl. Észak visszaszerezte területeit a rablóktól és hűségük a király felé erősebb lett, mint valaha. Mindenhol erősen folytak a milíciák kiképzései. Szinte megduplázódtak a part menti seregek számai. Szükség is volt rá, mert Gaven portyázásai ismét meggyarapodtak. Partra még nem szálltak. Kisebb összecsapásokkal még visszatartottak őket a tengeren. Maga a Tél királya és háza népe szállt tengerre. Szerencséjükre a Vasszülöttei csak néhány halászhajóval és egy két hosszú hajóval( elvétve) portyáztak. De mivel a Greyjoyok a tengeren a legerősebb ellenfelek, erős veszteségeket okoztak a győztes Starkok közt.

Minden év elején a flották egyre nagyobbak voltak, mígnem az egyik menekülésre kényszerítette az északi hajóhadat. A hajók elúsztak a már jól ismert Medve-szigetre. Itt gyűlt a haderő java.

-Az a tetves rablóbanda alaposan meglepődik majd, amikor egy igazi hadsereg ellen kell majd küzdenie, nem pedig a falusi csőcselék ellen.-hangoztatta fennhangon Mormont nagyúr és a hátára csatolta( két szíjjal) termetes, vasnyelű baltáját, a Valyriai acélból kovácsolt csonkolót.

-Ahogy hallottam Glover, Fisher és a többiek ökle is ég a vágytól, hogy közelről megtapasztaljanak egy igazi csatát.

-Végig, a partok mentén állandó, erős őrség gátolja a partraszállást, a sűrű, kihegyezett cölöpkerítés mögött (persze).

-Helyes,helyes-bólogatott Stark nagyúr.-partot érnek majd, de a hajóik java megsérül, így a partokon fognak ragadni, mert a hajójavítás időigényes munka. És ha már a szárazföldön vannak, oly esetlenül mozognak és harcolnak majd, mint az a rusnya címerállatuk, a Kraken, ha partra vetették a hullámok. 

A Hódítás előtti 3000. év második holdtölte első napján, Gaven Greyjoy nem várt tovább, megindította az 50 hosszú hajóból és még 50 kisebb hajóból álló flottáját észak felé. Hajóit azonban nem szórta szét az egész partszakaszon, hanem egységes erővel zúdult a köves partokra, hogy áttörje az ottani védelmet. Fisher nagyúr felkészült a harcra. Mögötte sorakozott fel a többi nagyúr és a Tél királyának serege is. Minden part menti településükről kivonták az embereiket és a Vasemberek egyesített hadaira ők is egységesen válaszoltak.

Megjelentek az első hajók, majd a többi és még több. Hallották a kürtjeiket, válaszul pedig az északiak is megfújták a sajátjaikat. Egy hajón, nagyjából elférhettek 200- an, 4 sorban. Hosszú téglalap alakú pajzsaikon villogott az arany Kraken, tetejük, pedig az emberek nyakáig ért. Hajóik nemcsak a kürtszavaktól voltak hangosak. A Vasemberek egységesen verték a hajó tatjához lándzsáikat és harci énekeket kántáltak.

-Dalos kedvükben vannak a tengeri rohadékok-mosolygott Lord Stark.

-Ha zenét akarnak, akkor megkapják. A dobokat!

Hatalmas hangzavarral a dobosok is belekezdtek a zenélésbe, miközben előléptek az íjászok, meggyújtották a nyilakat és a hajók fel repítették. A Vasemberek közül senkit sem ért találat, csak a hajók orrát gyújtotta meg a tűz, amit a csapdosó hullámok eloltottak. A nyilaktól messze voltak, de a víz már sekély volt az első hajóknak és veszélyesen közel voltak a víz alatt leselkedő, első védvonalhoz. Az evezősök már lassították, mikor a legelöl ülőket a hajó orrával együtt szétzúzták a víz alatt leselkedő, hatalmas oszlopok. A többi gályarabnak sem igazán volt esélye az életben maradásra, hisz az evezőkhöz láncolva mind megfulladtak. Ki előbb, ki utóbb. A sérült hajók mögött feltorlódott a flotta többi tagja is. Kénytelenek voltak a hátsó hajóikból az elsőre átmászni és miután az első sor roncsainak lecsapódtak hídjai( amelyiket persze nem roncsolt szét az oszlop) és kirajzottak a partra, hogy felvegyék az alakzatot. A Stark íjászok pedig közelebb húzódtak az oszlopokhoz, hogy tiszta rálátásuk legyen az ellenségre. Még egy nyilat sem eresztettek el, mikor a Greyjoy hajók keserű meglepetéssel szolgálhattak nekik. Hajóik orrából ugyanis lángsugarak törtek elő. Szétrombolták a falat és vele égtek az emberek húsai és csontjai is. Az északiak hátrább vonták csapataikat a Vasemberek pedig porrá égették a második védelmi vonalat. Átkeltek a hamvakon és az íjászaikat küldték előre, hogy ritkítsák ellenfelük erejét. A Starkok is ugyanígy tettek. Leadtak egymásra egy sorozatot és a Vasemberek teljes serege az Északiakra zúdult. Mormont nagyúr előkapta csonkolót, csakúgy mint Lord Stark Jeget és elsőként indultak meg az embereik pedig követték őket. Lassan kocogva közeledtek az ellenségeikhez, aztán az utolsó szakaszon az összes erejüket beleadták és hatalmas erővel estek nekik. A Tél királya egyből felnyársalt két embert egyszerre, a Jég pedig örvendezett és itta magába a vért. Mormont nagyúr közvetlen mellette küzdött. Csonkolóval hatalmas ívben csapkodott maga körül, senki sem merte megközelíteni. Térdből levágta egy vasszülött lábait, Stark pedig mélyen a hátába döfte Jeget. A Tél király máris fordult, és elhajolt egy fejsze elől, de pengéje felvágta ellenfele láncingét és a húsába mart. Összegörnyedt, de egy pillanat alatt vége is volt, mikor Mormont a fejébe állította Csonkolót és leszakította a nyakáról. Így küzdöttek egymás mellett. Egyik megsebesítette a másik pedig megölte. Hiába volt a lángszóró, meg a létszámfölény és a vad mészárlás, amit a Vasemberek tanúsítani szoktak a csatatereken, nem állták sokáig a harcot a szárazföldön. Keményen csaptak le, de az északiak kardjai és pajzsa most is erősebbnek bizonyult. A 4000 fős seregük közel fel odalett. Bevetették a szigetük teljes haderejét. Az északiaknak csak néhány háza harcolt, kb 3000 emberrel, de alig ezrük hagyta ott a fogát. Miután a vasemberek elvonultak, megjavították a falat, és a szétroncsolt hajókat is beépítették a védelembe.